2015. október 12., hétfő

Őrségi séták

Az Őrség

 Nevében a történelme.

 Az Őrség lakói a nyugati gyepű védelmét látták el, kik szolgálatuk fejében a mindenkori királytól nemesi szabadságjogot kaptak. Vallásszabadságukért és kiváltságaikért, a magyar szabadságért és függetlenségükért mindenkor kitartóan harcoltak, még akkor is, amikor egyes főurak befolyásukat rájuk is ki akarták terjeszteni. 
 Évszázadok viharai, háborúk és csaták nem okoztak annyi kárt a vidéknek, mint a 20. század megpróbáltatásai. Az ország ezer éves határainak mesterséges átrajzolása, az ősi kapcsolatok felbomlasztása, majd a lakosság erőszakos elhurcolása, a magángazdálkodás megszűnése, a tsz-esítés gyökeresen megváltoztatta az őrségi életet. A települések kiürültek, a fiatalok elvándoroltak. Ma azonban új élettel telnek meg a porták, és van remény, hogy ez a gyönyörű régió nem csupán napokra, hetekre szóló élményt tartogat, de akár az egész további életünkre is befolyással bírhat.    
  Az Őrségben tartózkodni kiváltság. Kiváltságos az, aki órák hosszat sétálhat a végtelenül békés természetben, vagy akár nyeregbe pattanva körbeutazza a rendezett, szebbnél szebb falvakat. Aki egyszer beleszippantott már az Őrség páratlanul tiszta levegőjébe, megízlelte az igazi őrségi dödöllét, s megkóstolta a szalafői tökös-mákos rétest; és aki ropogtatott már "Hőkön sűtt" perecet, vagy valaha álomra hajtotta a fejét egy őrségi porta ódon bútorokkal teli szobájában, aki átvette azt a nyugalmat, amit e csodálatos táj áraszt, az tudja: hazaérkezett.     


PANKASZ


Harangláb

 A kis őrségi település közigazgatásilag Nagyrákoshoz tartozik. Szoknyás haranglába az Őrség legszebb és legrégebbi ilyen jellegű építménye, melynek története szorosan összefügg a reformációval. II. József türelmi rendeletéig kőtornyot ugyanis csak a katolikusok építhettek maguknak, a protestánsok csak harangtorony nélkül építkezhettek. Pankasz lakói a haranglábat 1755-ben állították, melyet őrségi mintára zsúppal fedtek és zsindelyből ácsoltak. 

A régi iskolában ma néprajzi gyűjtemény látható, melyet Kováts Béla egykori tanító rendezett be, aki tanítványaival együtt összegyűjtötte a pankaszi porták minden régiségét az utókor csodálatára. Pankasz röplabda fellegvár, évtizedek óta neveli a tehetségesebbnél tehetségesebb gyermekeket, akik az iskolai versenyeken mindig előkelő helyezéseket érnek el.
 

NAGYRÁKOS


Tájház és Kovácsműhely

 A Zalalövőt Őriszentpéterrel összekötő út mellett közvetlenül találjuk a nagyrákosiak egyik büszkeségét, a zsúpfedeles tájházat, melyben konyha és lakószoba van hagyományos őrségi mintára berendezve, illetve egy falvédő kiállítás is megtekinthető a harmadik szobában. A mellette látható épület a kovácsműhely, mely több mint 200 szerszámmal és használati eszközzel várja a látogatókat - kizárólag telefonon egyeztetett időpontban.     

Nagyrákosi Völgyhíd

  A nagyrákosi völgyhíd a Zalalövő - Bajánsenye szakszon épült, mely mintegy 1400 m-es hosszával Magyarország leghosszabb, építésekor Európa negyedik leghosszabb völgyhídja volt. Különleges technológiája és precíz kivitelkezése okán Építőipari Nívódíjjal tüntették ki. 2010-ben a vonalat villamosították.  A híd 160 km/h-s utazási sebességet is lehetővé tesz.

ŐRISZENTPÉTER


 Az Őrség központja, a szeres települések egyik legjellegzetesebbike, mely számtalan látnivalóval várja idelátogató vendégeit. Tanösvényein járva megfigyelhetjük a tájra jellemző flórát, az utcákon pedig a portákra be-bekukucskálva a hagyományos őrségi építkezést, a paraszti házak és pajták egész tárházát követhetjük nyomon.   
  
VÁROSSZER


Teleház

 Az egykori gőzmalom épületében nyílt meg 1997-ben az Őrségi Teleház, információs pont, mely informatikai, kulturális, szociális és oktatási feladatokat lát el. Célja nyilvánvalóan a tájékoztatás és az őrségi közösségi élet megszervezése és felkarolása, programok készítése.

TEMPLOMSZER

Árpád-kori templom

 A Természetvédelmi Oktatóközpontnál, ahonnan a Rezgőnyár Tanösvény is indul, felkanyarodunk Templomszerre. Szinte már véget ér a település, amikor is rátalálunk az 1200-as években épült és egyszerűségében is gyönyörű Szent Péter templomra. A belsőbe, pontosabban  a karzatra az északi oldalon létesített külső falépcsőn keresztül jutunk el. Déli kapuzata a kor stílusához hűen bélletes, felette lőrésszerű ablakok húzódnak meg. Külső, déli falain freskók nyomait látjuk. A templomot az 1500-as évek közepén falakkal, bástyákkal erősítették meg és árokkal vették körül, a sáncok nyomait ma is látjuk a cinterem körül. A falakhoz szükséges téglákat a közeli kemencében égették ki. Sajnos a falak az 1664-es török támadásnak már nem tudtak ellenállni, így azokat már hiába is keressük. Ugyanakkor a templom teljes egészében megőrizte eredeti formáját, büszkén dacolva az évszázadok megpróbáltatásaival.    

Téglaégető kemence

 A Szent Péter templomtól csupán egy kőhajításnyira, keskeny ösvény végén találjuk meg a domboldalba vájt téglaégető kemencét. A dokumentumok szerint már a 16. század elején állt az építmény, ahonnan a környék templomaihoz és más épületeihez, mint pl. a szentpéteri erődhöz hordták az itt kiégetett téglákat. Az írások szerint kétféle méretű tégla került ki a kemencéből, melyet általában mintegy 900°C-os hőmérsékletre hevítettek.    

SZALAFŐ


 Ősi, honfoglalás kori település, mely a Zala (Szala)-folyó forrásáról kapta nevét. Fejedelmi és királyi ősök egykori székhelye, akik mint a nyugati gyepűrendszer védelmezői, kiváltságos jogállásukat a 14. század végéig megőrizték. Sajátos szeres településszerkezete már ekkor, a nemzetségfők irányítása alatt létrejött, a dombhátakon kialakított szerek, melyek védelmi célokat is szolgáltak, különleges mozaikos elrendezést eredményeztek a vidéken. A 13. századtól kiépülő őrvidéki várrendszer létrejöttével hadászati szerepe egyre inkább megszűnt. A 14. században Károly Róbert, majd a Batthyányak birtokába került, és lakói a 19. századig mint e nemesi család jobbágyai éltek. Ezután lendült fel kézművesipara (kovács, asztalos, cipész, bognár, stb.) és kisparaszti kereskedelme, melyek tulajdonképpen a mai napig foglalkoztatják lakosságát. Ma Szalafőn egyre inkább a vendégfogadásban látják a jövőt, hiszen nagyon sokan vágynak az Őrség csendjére, a varázslatos zöld környezetre. 
     
ALSZER

Égig érő paszuly Népmesepark

Az éppen megnyitás előtt álló népmeseműhelyben állítólag lesz minden, mi egy gyermeket rabul ejthet. Interaktív meseszobák, diavetítés, mesemondás, éneklés, kézműves udvar, mézeskalácsház, és még mennyi minden!  

TEMPLOMSZER

Ferencz Porta

 Amióta a Zeicz család a főváros nyüzsgő forgatagát az Őrség nyugalmat árasztó csendjére cserélte, gyökeresen megváltozott életük.
 Azóta hagyományos állattartásba kezdtek. Gazdaságukban megtalálhatók a szarvasmarhák, kecskék, vietnami csüngő hasú disznók és birkák, de ha nem figyelünk a lábunk elé, könnyen belebotolhatunk tyúkokba, kacsákba egyaránt. A Ferencz Portán apartmanszerűen sok-sok vendég elszállásolására van lehetőség, családok és párok egyaránt megtalálják maguk számára az ideális szobát. Krisztinától, a gazdaság és a vendégház vezetőjétől kívánságra többféle fűszerezettségű sajtot és vajat is vásárolhatunk, én bazsalikomosat, valamint fokhagymásat választottam - mit mondjak,  nem bántam meg!


Gatter Fogadó

 A Ferencz Portától alig pár száz méterre találni az egykori fűrészüzemet, a nem is olyan régen még valódi gatter telepként működő 100 éves épületet, mely ma 52 férőhelyes parádés vendégház.  A fogadó mögött egy zárt garázssor húzódik, és az udvart nemesíti az Őrség legöregebb, mintegy 250 éves tölgyfája is.

PAPSZER

Múltidéző Porta

 Szalafő egyik dombocskáján, az ún. Papaszeren rögtön öles tábla hívogat a múltba. Földes utacskán jutunk el Papszer-pusztára, ahol három műemlék védettségű vendégház és tulajdonosa, Gaál Zsuzsa várja a látogatókat. Az egyik épületet 2010-ben az Őrség legszebb portájának szavazták. A Múltidéző Porta a nyugalom szigete. Itt valóban megállt az idő, valahol 1870 körül, pont akkor, amikor ezeket a gyönyörű házakat szorgalmas munkával felépítették. 
   


A felújított pajtában Biczó Antal szombathelyi tanár fényképkiállítása látható, régi rádiók, kópicok és festett őrségi bútordarabok társaságában. 

PITYERSZER

Őrségi Népi Műemlékegyüttes

 Hogy az évszázados népi hagyományokat és életmódot az utókor számára örök időkre megőrizzék, méltóképpen bemutassák, Pityerszeren létrehozták az Őrségi Népi Műemlékegyüttest. A természeténél fogva szabadtéren kialakított "skanzen" kihagyhatatlan célpontja az őrségi sétának. Egy jóízű, fiatalos honismereti vezetéssel pedig kifejezetten ajánlott! 



FELSŐSZER

 Pityerszerről tanösvény vezet a közeli Felsőszerre, a tökmagolajütő királyságba.
Itt több családi vállalkozás is űzi kisebb-nagyobb volumenben a mesterséget. Én a Balogh Családi Gazdaságba kopogtam be, hogy megnézzem, hogyan is készül a híres-neves tökmagolaj, melyet kétféleképpen, hideg és meleg sajtolással is készítenek. De nem csupán tökmagolajat, de szőlőmag-, mák-, lenmag-, kendermag-, dió-, mogyoró-, máriatövismag- és csipkebogyómagolajat is vásárolhatunk itt kedvünkre.  
  

Felsőszeri porták:


MAGYARSZOMBATFA


 Az Őrség egyik legnyugatibb településeként fazekasságáról lett nevezetes. A gerencsérség évszázados múltra tekint vissza, a falu soványan termő földje mellett az agyag volt az, ami a megélhetés forrását jelentette az itt élő családok számára. A Magyarszombatfán ma is élő mesterséget most az idősek próbálják átadni az unokáknak, hiszen ahogy ők is mondják, kimaradt egy generáció, amely továbbörökítené az utókornak ezt a gyönyörű és igen értékes népi hagyományt. A faluban szinte minden második család foglalkozik valamilyen szinten a fazekassággal, amely szerte a ország minden szegletéből idevonzza a látogatókat. Akik Magyarszombatfára utaznak, meglátogathatják a Fazekasház hagyományos tornácos házikóját, ahol láthatják az egykori őrségi tisztaszobát, a füstös konyhát, a műhelyeket, de egy-egy portára bekopogva be is pillanthatnak a gerencsérek mindennapjaiba, a korongozószékbe beülve pedig ügyességüket is próbára tehetik. 

GÖDÖRHÁZA


 Közigazgatásilag Magyarszombatfához tartozik az apró falucska, Gödörháza. A főútról csak az veszi észre az 1790-ban épült szoknyás haranglábát, aki nagyon lassan halad és árgus szemekkel kémleli a tájat. Mert bizony azon a fatáblácskán, amin alig láthatóan van belevésve, hogy "HARANGLÁB", nem igazán akad meg az ember tekintete. A gótikus stílust követő ácsolatot a reformátusok állították II. József türelmi rendelete nyomán, mely azt is jelzi, hogy az ellenreformáció elsöprő és sokszor erőszakos hódítása ellenére is sikerült ennek a kis őrségi településnek szívós kitartással sikerült megőriznie hitét és akaratát. 

 

VELEMÉR


 A jellegzetes szeres település az Árpád-korban valószínűleg komoly jelentőséggel bírt, hiszen már akkor templommal rendelkezett, mely a mai napig Velemér jelképe. Korábban úgy is hívták a települést, hogy Szentháromság falva. Mai nevét Atilla hun király egyik alkirályáról, Valamárról kapta, akinek itt terült el az országa. Maga a templom kora gótikus stílusban épült és maradt fenn csaknem változtatások nélkül a mai napig. Egyhajós, egytornyú épület, melynek ablakai a napfényt irányítottan engedik át a templombelsőbe. Freskóit a híres Aquila János készítette, aki a környék több más településén is értékes munkát hagyott hátra az utókornak. Ő festette ki például a muravidéki Mártonhely és Bántornya, valamint az ausztriai Fölöstöm és Regede templomait is. A veleméri freskók között vannak az ún. égi jellegű, ill. a teremtett világot megtestesítő ábrázolások. Egyik érdekesség, hogy a téli napforduló hajnalán beszökő napfény a Mária ölében ülő gyermeket világítja meg, míg a nyári napforduló idején a Mária köpönyege alá bújt bűnösöket. A pásztázó fénysugár ekkor megáll a küszöbön, kijelölve a templom hosszát, hogy aztán az utolsó fénysugár a szentély és a diadalív találkozásában fogyjon el. 
 Valaha Velemért, Gödörházát, Magyarszombatfát és a szomszédos Zala megyei Szentgyörgyvölgyet Zürich-völgynek is hívták, mivel lakói reformátusok voltak. 
 Aki valaha járt már az Őrségben, az tudja, hogy itt a levegő kristálytiszta, a természet sokezer színű pompájában ragyog, az időjárás pedig általában köszönőviszonyban sincs a budapesti időjárásjelentésben elmondottakkal.      


KERCASZOMOR


 A Kerka-patak völgyében fekszik a Kerca és Szomoróc falvak egyesüléséből létrejött település, Kercaszomor, amely a Vas Megyei Közgyűléstől 2002-ben kiérdemelte a "Communitas Fortissima", azaz a Legbátrabb Község címet, melyet a magyar Országgyűlés 2008-ban iktatott törvénybe. Szomorócot, mely akkor is színmagyar református település volt és a határhoz közelebb fekszik, 1919 év augusztusában - még a trianoni békediktátum aláírása előtt - megszállták a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai. 1920 augusztus 1-én azonban a helyi lakosok fegyvert fogtak, és a kercai helyőrség katonáival együtt elkergették a megszálló csapatokat - legalábbis egy napra. Mert másnap visszatért a megszálló haderő megerősített különítménye, akik a felkelésben részt vevő szomoróciakat bebörtönözték, a többiek pedig elszöktek a faluból. A trianoni döntést követő nyugat-magyarországi felkelés és a soproni népszavazás is közrejátszott abban, hogy a határmegállapító bizottság a falu bátorságát és hűségét méltányolva 1922. február 9-én meghozott döntésükkel Magyarországnak ítélték a települést.