Utazásom a Távol-Keleten. Vietnam. Úszópiac a Mekong-deltában.

  Mielőtt a Mekong-delta kirándulásra felvett volna a kisbusz, kényelmesen megreggeliztem, kifizettem a hostelnek az előző nap leadott ruháim mosását és feltankoltam némi csokival, meg ásványvízzel, hogy biztos ami biztos, se éhen, se szomjan ne maradjak. Ennek azonban kevés esélye volt egy olyan kiránduláson, ahol finomabbnál finomabb helyi termékekből kóstolhatunk. Utunk ugyanis Saigon városközpontból a Mekong-delta manufaktúráihoz vezetett. 

"Úszó piac" a Mekong-deltában

A kisbuszba több nemzet fiai és lányai gyűltek össze. Kaptunk egy jópofa idegenvezetőt, aki ellentétben az Angkorban hozzámrendelt szerény tudású alakkal szuperjó angolsággal pontosan tájékoztatta és vicces kiszólásaival szórakoztatta az utazóközönséget. Idegenvezetőnk többek között arról is szót ejtett, hogy az országban nem kevesebb mint 54 nemzetiséget különböztetnek meg, és Vietnam a termelési volumen tekintetében a kesudió, a kávé és a kakaó termesztésben is a világ élvonalába tartozik.

Buszunk a Mekong partján fekvő Mỹ Tho városban tett le bennünket, amely kb. másfél óra autóútra van Saigontól. Itt hajóra szálltunk, és meg sem álltunk az Unikornis-szigetig (Unicorn Island), amely állítólag a Mekong-deltában található szigetek közül a legszebb. Saját, 6.000 fős lakossága van. 

Mai programunk első állomásának helyszínén rögtön egy kóstolóra voltunk hivatalosak. A folyóparti teraszon már várták érkezésünket, az asztal megterítve várta a csoportot. Az "étlapon" méztea szerepelt szárított gyömbérrel, lótuszvirág maggal, banánnal, valamint egy mandarinhoz hasonló, de méretében még annál is kisebb, nagyon ízletes gyümölccsel. A program ügyesen, pörgősen lett megszervezve, ettünk, ittunk míg a kolléga beszélt, aztán haladtunk tovább a következő helyszínre. A pontos érkezésre és távozásra, tehát a kiváló szervezésre szükség is van, hiszen egyik csoport a másiknak adja a kilincset, elvégre nagyon népszerű attrakcióról van szó - naponta több száz kirándulócsoport keresi fel a deltát.

A következő helyszínen még több finomsággal leptek meg minket - itt görögdinnye, ananász, licsi (ami rendkívül egészséges és tele van C-vitminnal) és guava került az asztalra, szép ruhába öltözött "népi" énekesek pedig vietnami dalokkal kívántak hozzájárulni a még autentikusabb hangulathoz - kevés sikerrel.   

    

A rengeteg vitamindús gyümölcs elfogyasztása után csónakba szálltunk, mert programunk következő állomását, a Kókuszdió-szigetet (Coconut Island) csak vízi úton értük el. A keskeny csatornán számolatlanul érkeznek a csónakok egymás után, melyekben helyi nők és férfiak is lapátolnak, olykor egészen hajmeresztő ütközéseket megkockáztatva. Némely sietősebb még előzni is próbál, amellyel simán borulás-közeli állapotot idéznek elő. Még én is kaptam lapátot, de hogy mi a fenének, azt nem tudom, mert egyáltalán nem használtam. Lehet, hogy ettől lett még valóságosabb az élmény, na meg a kötelezően hordandó rizsszedő kalaptól. Nem véletlen a sziget névadásának egyértelmű esete sem - itt rengeteg kókuszdió terem, melyből egy helyi manufaktúra csokoládét készít. A folyamat fontosabb állomásait mi is végigkövethettük és előbb kóstolhattunk, majd vásárolhattunk is a különböző ízesítésű édességekből. Egy másik standnál kígyó- és banánpálinkát is kóstoltattak - természetesen nagy sikerük volt.     

A gyümölcsök elfogyasztása után a pálinka ismét helyet csinált az étkezéshez, és egy újabb hajóval immár ebédünk helyszínére utaztunk tovább, amelynek egy farm adott otthont. Miután mindenki megette az általa kiválasztott menüt, volt idő szétnézni a farmon, ahol szinte testközelből találkozhattunk krokodilokkal - 10.000 VND-ért még meg is etethette őket a vállalkozószellemű egyén -, tarajos süllel, békákkal, kígyókkal és halakkal.   

A Delta-túra gasztronómiai része ezzel véget is ért, hiszen már kora délután van, de a programszervezők még tartogatnak valamit. Miután visszatértünk a szárazföldre, egy újabb manufaktúrába igyekeztünk, amely kókuszdió cserje és bambuszfa feldolgozása révén készít különböző konyhai textiltermékeket, ruházati cikkeket, melyek fantasztikus mód remekül formálhatók, a szivacsok elképesztően nedvszívók, és nagyon sok egyéb pozitív tulajdonsággal rendelkeznek. Én pl. vettem két konyharuhát és egy alsógatyát, amely gyors száradóképessége miatt kiválóan használható úszónadrágként is.   

Először leültettek minket egy előadóterembe, ahol egy hölgy mesélt a cégről és az itt előállított és értékesített termékekről, majd átkísértek minket a bolti részbe, ahol mindenki kedvére vásárolhatott magának. Nagyon ügyes marketingfogás, hiszen gyakorlatilag minden turista csoport, amely a Mekong-deltához kirándul, megáll a manufaktúránál, itthagyja a pénzét, ezzel pedig közvetve munkát adnak a helyieknek. A körítés és a kiszolgálás is vonzó, illetve a magyar pénztárcának sem drágák az árucikkek. 

Hazafelé még útba ejtettünk egy gyönyörűséges buddhista szentélyt, a Vinh Trang Pagodát, amelynek mind az enteriőrje, mind a japán és a tradicionális vietnami stílust ötvöző külseje lenyűgöző. A látványhoz a hatalmas és ezer színben pompázó kert, valamint a három grandiózus buddha szobor is hozzájárul. Az Amithaba Buddha a határtalan fényt és megnyugvást, a Gauthama (fekvő) Buddha a békét és bölcsességet, a Nevető Buddha pedig a jólétet, a szerencsét és a boldogságot szimbolizálja.

Miután volt időnk rendesen körbejárni az épületegyüttest, visszapattantunk a buszba és irány Saigon. A délutáni csúcsforgalom kellős közepébe csöppentünk bele, készítettem is egy rövid videofelvételt arról, hogy milyen az, amikor hosszú percekig nem tudsz átmenni az út túloldalára, mert folyamatosan hömpölyög körülötted a motoros és autós tömeg.

Kedvenc pho éttermemben még utoljára ettem egy ismét csak kiváló levest, a hostelben bepakoltam a hátizsákomat, majd kértem a szállásadómat, hogy hívjon nekem (Grab) egy motorost, aki kivinne a buszos cég telephelyére. Ugyanis a város másik feléből indulok az éjszakai járattal Da Lat-ba. 

Most pedig már a kisbuszon ülök elől, a sofőr mellett, sajnos az én ülésem nem dönthető hátra, úgyhogy aludni szerintem nem sokat fogok. Saigon és a Mekong mindkettő nagy élmény volt, szeretnék egyszer még visszatérni ide.