Reggeli után megbeszéltük Mey-jel és a szomszéd szobában éjszakázó Lilivel, hogy teszünk egy kirándulást a Garganta del Diablóhoz, amely a Tilcara melletti folyóvölgyben található gyönyörű vízesés. Indulás előtt kissé hűvös volt, ezért egyáltalán nem készültem arra, hogy délután 30 fok meleg és tikkasztó napsütés lesz. Hiba volt.
Már vagy egy órája sétáltunk a 2500-3000 m magas fennsíkon, amikor erősen kezdett melegem lenni, és a déli órákhoz közeledve egyre jobban éreztem a nap perzselő erejét bőrömön. Minthogy naptejet nem hoztam magammal, sikerült teljesen leégnem, hiába húztam magamra a pulóverem és próbáltam testem minél nagyobb felületét eltakarni a nap sugarai elől.
Lili csak a vízesésig jött velünk, aztán úgy döntött, hogy neki elég a sétából a mai napra, és visszafordult. Mey és én, továbbindultunk egy antik falu felkeresésére, amiről utóbb kiderült, hogy csupán romokról van szó a nagy semmi közepén, amit a kavicsos útról meg se láttunk, csak a távolból kerestük szemünkkel lehetséges létezését. Így aztán egy idő után mi is abbahagytuk a nyomozást, és visszafordultunk Tilcara irányába. Este Shirleyvel kimentem vacsorázni egy közeli étterembe, aztán jobbnak láttam lepihenni, mert a hideg rázott már, annyira leégetett a bőröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése