El Calafate felett ragyogott az égbolt. A reggeli napfények azt súgták, hogy szép időnk lesz, az időjárás előrejelzés azonban óv intett az elbizakodottságtól, így aztán felkészültünk a zord körülményekre - elvégre a gleccserekhez túrázunk.
Sofőrünk előállt a megbeszélt időpontra, bepattantunk az itt nagyon népszerű Ford Ecosportba, és elindultunk a gleccserek felé. Ahogy közeledtünk, a felhők egyre jobban beborították a látómezőt. A NP bejáratánál volt a végállomás. Itt épült egy látogatóközpont különböző kiszolgáló létesítményekkel, étteremmel. Amint a gleccsert övező kilátósétányhoz értünk, eleredt az eső, és valóban hideg volt - úgy 4-5 fok lehetett, nagyon fel kellett öltözni. Ennél a kilátónál több helyszínen is kiváló panoráma nyílott a Perito Moreno gleccserre, így messziről láthattuk ezt a grandiózus jégtömeget, s hallhattuk, milyen robajjal szakadnak le róla a méteres jégtömbök.
Nekivágtunk a másfél órás sétánknak, amit a Perito Moreno gleccser hátán tettünk meg, egy erre a célra kialakított speciális vaspapucsban. Láttunk kék színű tölcséreket, amelyek néhol 6 méteres mélységet is elértek, színüket a jég tömörsége adta. A túravezetőnk mesélte, hogy rengeteg fényképezőgépet és telefont nyeltek már el ezek a képződmények, amelyektől aztán örökre elbúcsúzhattak tulajdonosai. Fogta is mindenki szorosan a készülékét, nehogy maga is pórul járjon. :) A túra végéhez közeledvén jött aztán a meglepetés: egy-egy poharakkal teli asztalhoz érkeztünk, ahol a két derék túravezetőnk nekiállt dolgozni. :) Amíg az egyik csákánnyal jeget tört a gleccserből, addig a másik whiskyvel töltötte tele a poharakat. Ez volt aztán a gleccser-élmény! Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy gleccser hátán fogok whiskyt iszogatni egy holland párral és egy Tottenham szurkoló angollal.
E nagyszerű nap zárásaként pastát vacsoráztunk közösen, kiváló argentin Malbec borral kísérve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése