2016. március 16., szerda

Argentína, 5. nap, Cataratas do Iguaçu (brazil oldal)

Iguaçu (Iguazú)-vízesés, brazil oldal

 Előző nap, este 20:45-kor indultam el a Via Bariloche társaság autóbuszával Puerto Iguazúba. Sokat olvastam arról, hogy mennyire korszerűek és kényelmesek az Argentínában közlekedő hosszútávú járatok, mint pl. az az emeletes luxus autóbusz, mely 17 óra alatt visz el Buenos Airesből Argentína északkeleti szegletébe. Nem állítom, hogy olcsón jutottam hozzá a még itthon lefoglalt buszjegyemhez, de az érte kiadott 1540 Argentin Peso még így is az egyik legköltséghatékonyabb választás volt. Sajnos ennyi, plusz a Nemzeti Parkba szóló belépő az ára annak, ha szeretnénk látni a világ egyik leggyönyörűbb vízesését. A Cataratas del Iguazú (vagy Cataratas do Iguacú, ez attól függ, melyik oldalon vagyunk) három ország, Argentína, Brazília és Paraguay határán, a Parque Nacional Iguazú területén fekszik. A nemzeti parkban mintegy 270 kisebb-nagyobb vízesést láthatunk az Iguazú-folyón, ha sikerül mind a brazil, mind az argentin oldalt meglátogatni. 
 Délután 3 óra körül érkeztem szálláshelyemre, a Residencial Iguazú Villa 14-be, amely a település folyó felőli végében, attól mindössze 50 m-re feküdt, növényekkel, fákkal, övezett környezetben. Claudia, a német felmenőkkel rendelkező házigazda azt javasolta, hogy ha még ma meg szeretném látogatni a vízesés brazil oldalát, azonnal felhívja Hectort, a taxis barátját, hogy jöjjön el értem. Az úr öt percen belül ott is volt a ház előtt. A brazil oldalra azért is érdemes időt szakítani, mert nagyobb panorámát nyújt a hosszanta elterülő zuhatagokról. A kilátás valóban pazar. A turista sétányon haladva bármelyik pillanatban kisebb-nagyobb gyíkokba botolhatunk, ha nem nézünk a lábunk elé, nem beszélve az emberek közelségét teljesen természetesnek tekintő és alapvetően barátságosnak tartott emlősről, a ormányos medvéről (koatiról). Ez utóbbiról azt tartják, hogy leginkább gyümölccsel táplálkoznak, de éles fogazatuk arra is következtetni enged, hogy nem vetik meg az állati zsákmányt sem. A sétány mellé kirakott kukákra gyakran felmásznak (lásd a képen), és gyakran vetik rá magukat a turisták által gyanútlanul kicsomagolt szendvicsekre egyaránt.  
 A brazil oldalon építettek egy gyalogos rámpát, amellyel a lezúduló vízfüggönyt mintegy 30-40 méterre meg lehet közelíteni, és állandó szivárvány alatt fotóztathatjuk magunkat.
 Amíg én végigjártam a turista sétányt, Hectort várt rám a Nemzeti Park bejáratánál. Visszatérve Puerto Iguazúba kedvem volt már egy jó levest megenni, ami Argentínában nem könnyű, hiszen az argentinok egyáltalán nem levesesek. Végül az egyik étterem étlapján megpillantottam a zöldséglevest, aminek annyira megörültem, hogy rögtön le is ültem a teraszukra és rendeltem tőlük. El tudjátok képzelni, mennyire jól esett!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése