A reggelinél elköszöntem lakótársaimtól, és Elkével, egy holland lánnyal Purmamarcába utaztam. A kicsiny, barátságos településra ráborul a Cerro de los Siete Colores, ez a csodaszép, sokszínű hegyvonulat, amely köré kiépítettek egy nagyszerű sétányt. Így a látványos formákat minden irányból megszemlélhettük, sok-sok színes képpel gazdagítva az eddigi bőséges galériát.
Kora délután befizettünk egy kisbuszos kirándulásra a Salinas Grandeshez. Ez egy fantasztikus természeti képződmény, egy sósivatag a vulkanikus hegyek által övezve, amely szinte tengerként terül el több ezer méter magasban. Jó órás, vagy talán még hosszabb utazás várt ránk egy szerpentinekkel tűzdelt útvonalon, mközben messze 4000 méter feletti magasságokba érkeztünk. Volt is egy mérföldkő az egyik kanyarban felállítva, amely mutatta az aktuális magasságot. Mindenki itt fotózkodott - ezt tettem volna én is, de a memóriakártyám valamiért megbolondult, és nem tudtam egyetlen normális képet sem készíteni. Nos, mikor megérkeztünk a Salinas Grandes parkolójába, sofőrünktől elkértem a napszemüvegét, hiszen annyira vakított a nap, hogy az szinte kiégette az ember szemét. Itt ismerkedtem össze Katharinával, a német lánnyal is, aki csaknem négy hétre érkezett ide, Argentínába az egyik barátjával, és az Erasmus keretén belül Rómában tanul, miközben spanyol barátja van. Jókat nevettünk együtt, elmesélte, hogy mennyire szereti a spontaneitást, semmit sem tervez meg előre.
Mondanom sem kell, lenyűgözött a látvány, a hófehér sósivatag. Talán egy órát, ha eltöltöttünk itt, mindenki kedvére szelfizhetett, s aki akart, megivott egy jó kávét vagy sört a büfében. Visszatérve Purmamarcába én el is búcsúztam az ismerősöktől, mert a mikrobusszal továbbutaztam Jujuyba, ott pedig átszálltam a Saltába induló BALUT-járatra. Már éjfél volt, mire visszatértem a Loki Hostelbe.
Kora délután befizettünk egy kisbuszos kirándulásra a Salinas Grandeshez. Ez egy fantasztikus természeti képződmény, egy sósivatag a vulkanikus hegyek által övezve, amely szinte tengerként terül el több ezer méter magasban. Jó órás, vagy talán még hosszabb utazás várt ránk egy szerpentinekkel tűzdelt útvonalon, mközben messze 4000 méter feletti magasságokba érkeztünk. Volt is egy mérföldkő az egyik kanyarban felállítva, amely mutatta az aktuális magasságot. Mindenki itt fotózkodott - ezt tettem volna én is, de a memóriakártyám valamiért megbolondult, és nem tudtam egyetlen normális képet sem készíteni. Nos, mikor megérkeztünk a Salinas Grandes parkolójába, sofőrünktől elkértem a napszemüvegét, hiszen annyira vakított a nap, hogy az szinte kiégette az ember szemét. Itt ismerkedtem össze Katharinával, a német lánnyal is, aki csaknem négy hétre érkezett ide, Argentínába az egyik barátjával, és az Erasmus keretén belül Rómában tanul, miközben spanyol barátja van. Jókat nevettünk együtt, elmesélte, hogy mennyire szereti a spontaneitást, semmit sem tervez meg előre.
Mondanom sem kell, lenyűgözött a látvány, a hófehér sósivatag. Talán egy órát, ha eltöltöttünk itt, mindenki kedvére szelfizhetett, s aki akart, megivott egy jó kávét vagy sört a büfében. Visszatérve Purmamarcába én el is búcsúztam az ismerősöktől, mert a mikrobusszal továbbutaztam Jujuyba, ott pedig átszálltam a Saltába induló BALUT-járatra. Már éjfél volt, mire visszatértem a Loki Hostelbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése