2016. március 12., szombat

Argentína, 1. nap, Buenos Aires

Érkezés Buenos Airesbe

 Elérkezett a várva várt pillanat, március 12-én a Buenos Aires-i Pistarini (Ezeiza) repülőtéren Argentína földjére léptem. Hányszor képzeltem el, hogy egyszer ennek az országnak a levegőjét szívom majd, s íme a pillanat! Az "Érkezések" terminálján megannyi utazó, turista keresi hozzátartozóját, vagy azt, aki várja, úgy mint én, csak a többiek látványosan nagyobb sikerrel járnak.

 Paál Magdi, aki kis fekete kutyával már vár a kijáratnál, nincs sehol, hiába pásztázza tekintetem a tömeget. Sebaj, biztosan késik, hiszen Buenos Aires mégiscsak egy nagyváros, a közlekedés állítólag kiszámíthatatlan, bármelyik pillanatban itt lehet. Kérdezem a taxisokat, ez az egy kijárata van-e a reptérnek, mondják, hogy igen, tehát nem tévedhetek. Miután csak nem találjuk egymást, írok Zaha Alexandrának Whatsappon, hátha olvassa üzenetem, hogy Magdit sehol se találom, mire aztán összejön a kapcsolat. Magdi is megvan, ő is engem keres már egy fél órája, míg én a McCafé egyik asztalánál várok. A kutyus - Pici - nem is annyira fekete, mint inkább szürke -, elfoglalja helyét a gazdi és én közöttem az autó váltókarja mögött, s már suhanunk is tova az autópályán a nem is annyira közeli Olivosra. A Szent László Iskolában, s a szomszédos óvodában a most induló Hétvégi iskola első foglalkozásait tartják, Itt vannak a nevelők, a kis- és nagydiákok, akik a Zrínyi Kör keretén belül tanulják a forradalom és szabadságharc okán leggyakrabban emlegetett szavakat és személyeket, úgy mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, csákó, huszár, zászló, szabadság. Alexandra pörgeti a diákat, s a gyerekek lelkesen mondják a képen látható motívumokat. A foglalkozás végén már együtt énekeljük a Himnuszt mindannyian. 
 Ebédre átugrunk a magyar közösség mindenkori összejöveteli helyszínére, a Hungáriába, ahol van előadóterem, egy emeleti táncterem, és egy kellemes vendéglő, amelynek étlapján az igazi argentin specialitások mellett természetesen nem hiányozhatnak a magyaros étkek sem. Közben megbeszéljük a holnapi ünnepség, az 1848-as forradalomra való megemlékezés részleteit, hiszen én is ott leszek az "előadók" között. Alexandra felkért, hogy legyek az est díszvendége - igen nagy megtiszteltetés ez nekem -, én pedig szíves örömest készültem egy fényképes prezentációval, amely a szabadságharc Kárpát-medencei helyszíneit illusztrálja saját fényképeimen és néhány régi képeslapon keresztül. A Buenos Aires-i magyar közösség számára március 15-e AZ ÜNNEP, amelyet a szép számú megjelentek mellett évről évre megünnepelnek.
 Miután a hosszú repülőút miatt nem is akartuk túlságosan elnyújtani kint tartózkodásom első napját, így csupán egy néhány órás városnézést iktatott be a szombati programba még Magdi, bejártuk a külső kerületeket, a cuadrát, ahol ő is lakik, valamint Tigrét, egy gyönyörű kis várost Buenos Aires mellett, ahová szívesen járnak ki hétvégente a fővárosi emberek pihenni, egy jót sétálni vagy éppen egy kellemes vacsorát elfogyasztani, és ahol az éjszakai élet mindig pezseg. Gondoltam, ide vissza kellene jönnöm egyszer...    
 Szállást Buenos Aires-i tartózkodásomra az Aráoz utcában lévő Mindszentynumban kaptam, mely sok egyéb mellett szintén Paál Magdi gondozása alatt működik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése