Argentína, 6. nap, Cataratas del Iguazú (argentin oldal)

Iguazú-vízesés, argentin oldal

 Éppen hogy leültem a reggelizőasztalhoz, amikor egy lány mosollyal az arcán megjelent az emeleti lépcsőn. Köszönt, bemutatkozott, majd csatlakozott a reggelihez. Ő Rocío, aki Sevillából érkezett, pontosabban Madridból, hiszen már több mint egy évtizede a spanyol fővárosban dolgozik, de az andalúz városban született. Élete nagy elhatározása és kihívása volt, hogy egyedül nekivágva az útnak, Argentínába utazzon. Hamar összebarátkoztunk, és mivel aznap ő is a vízesés argentin oldalát tervezte meglátogatni, teljesen természetes volt, hogy együtt töltjük az egész napot. Amikor az ember egyedül vág neki az ismeretlennek, törvényszerű, hogy más, hasonló gondolkodású, vagy legalábbis hasonló úti célú kalandorral találkozik, akikkel utunk bizonyos szakaszait közösen tehetjük meg. Vannak felemelő, semleges és néha olyan esetek, amikor inkább elvonja az illető a figyelmet és az energiákat, utóbbiakat igyekszem elkerülni. Hála Istennek ezek a találkozások valamilyen élménnyel mindig gazdagítanak, nekem legalábbis eddig jobbára pozitív tapasztalataim voltak. Rocíoval, aki jó néhány évvel idősebb volt nálam, az első perctől kezdve megvolt az az összhang, ami a találkozást és az együtt töltött rövid időt - esetünkben mindössze egy napot - könnyeddé és élményszerűvé tette. 

 Így hát reggeli után besétáltunk a központba, ahol rögtön felszálltunk arra a buszra, amely egészen a látogató központ bejáratáig vitt minket. Itt több sétány közül lehetett választani, melyek közül mi egy kivételével az összeset bejártuk. A legkülönfélébb szögekből figyelhettük meg a hatalmas zubogókat, sokszor közvetlen közelről, tőlünk szinte érintésnyire zuhogott alá a folyó és ereszkedett szörnyű robajjal a több tíz méteres mélységbe. Elképesztően látványos ez a helyszín, tele energiával, amelyet a víz közelsége és elképesztő ereje tud csak előidézni. A leglátványosabb része a vízesésnek a Garganta del Diablo, azaz az Ördög torka nevű zuhatag, amelyhez egy, az Iguazú-folyóba épített néhány száz méter hosszú rámpa vezet. Ennek a végében van az a kilátó, amely mögött szakadékszerűen zuhan bele a víztömeg a mélybe. Hihetetlen élmény közvetlen közelről látni és megélni!   

 Rocíoval aztán lazítottunk egyet a vendégház medencéjében, kiemeltem egy literes Quilmest (argentin sör) a hűtőből és megiszogattuk a kellemes kora esti 24-25 fokban.