Mesesziget a Thaiföldi-öbölben.
A Phnom Penh-ből 6:30-kor induló busz kora délután érkezett meg a kambodzsai Las Vegasba, a kínai pénzből újjá-, avagy megszülető(?) városba, Sihanoukville-be. Apropó, Sihanoukville. Ha nem saját szememmel látom, mi folyik itt, nem hiszem el. Gyakorlatilag a semmiből, egy poros kisvárosból lesz éveken belül egy fényűző, szállodákkal, kaszinókkal tele metropolisz. Megszámlálhatatlan felhőkarcoló nő ki gombamód a településen, az építkezéseknek se szeri, se száma. Aszfalt egyelőre sehol, homok, por mindenütt, az egész város gyakorlatilag most épül, folynak a közművesítési munkálatok is.
Tehát innen, a Sihanouk király nevét viselő településről indulnak a kompjáratok az ország két legismertebb szigetére, Koh Rong-ra, valamint kisebb testvérére, Koh Rong Sanloem-re. Előbbi köztudottan a party sziget, utóbbit inkább a kikapcsolódni vágyók választják, azok, akik szeretnének eltűnni pár napra (hétre, hónapra) a világ elől. Ahol nem számít az idő, nem számít milyen nap van, hétköznap vagy hétvége, ahol a legfontosabb kérdés, hogy melyik strandra menjek, hogy ananász vagy mangó shake-et igyak. Így teltek a napok Koh Rong Sanloem szigetén, ahol négy éjszakát töltöttem.
A sziget főutcája:
Bizonyára felmerül valakiben, hogy miért csak ennyi időt töltöttem itt, miért nem maradtam tovább a szigeten. Valószínűleg azért, mert a nyughatatlan természetem továbbutazásra csábított, hogy még többet lássak ebből a csodaszép országból. Így is egy nappal meghosszabbítottam az itt tartózkodásom idejét. Utólag bevallom, még néhány napot szívesen maradtam volna a sziget fehér homokos tengerpartján. Őszintén felteszem a kérdést: kinek nem hiányozna néhány nap lazítás egy Isten háta mögötti földi paradicsomban?
És hogy mit lehet csinálni a 'semmittevésen' kívül Koh Rong Sanloem-en? Például sznorkelezni, azaz felszíni búvárkodni. Én is befizettem egy egynapos kirándulásra, amelynek keretében áthajóztunk a sziget nyugati oldalára. Itt korallzátonyok és színes vízi élővilág vártak ránk. Miután a part közelében lehorgonyoztunk, felvettük a búvármaszkot és irány a tenger. Kis hiba, az én maszkom sehogy sem passzolt a fejemre. Akármennyit is szorítottam a pánton, 10-15 másodpercnyi nézelődés után telement vízzel az orrom, így az élvezeti értéke nálam nem rúgott az egekbe. Viszont örültem annak, hogy a többi útitárs páratlan élményről számolt be. Két sznorkelezés között kikötöttünk egy kevesek által lakott, festői részén a szigetnek, ahol volt időnk beszélgetni, úszni, lazítani. A hajónkon vártuk be a naplementét, amelyben azóta sem győzöm nap mint nap gyönyörködni.
Ilyen nyomorúságban telt el egy nap a szigeten.
Másnap jógáztam a tengerparton. Az egyik vendéglátóhely, ahol gyakran megfordultam, alkalmazott egy skót jóga oktató lányt - ő Kiki -, aki naponta kétszer tartott órát a strandon. Nagy merészen, az én kötött izmaimmal bejelentkeztem egy reggeli órára. Nem kell ecsetelnem, hogy 10 perc alatt teljesen levert a víz, a foglalkozás végére teljesen kipurcantam - de megérte. Másnap nem tudtam ellenállni egy újabb alkalomnak sem. Ezúttal volt benne egy kis 'könnyítés': a 'beer yoga' alatt a mozdulatsorok egy üveg sör szájhoz emelésével végződtek...
Magának a szigetnek amúgy több kiemelt strandja van: Saracen Bay, M'Pai Bay, Sunset Bay, Lazy Beach. A kompok nem szállítják mindegyik parthoz a szállóvendégeket, ezért ügyelni kell arra, hogy valamely frekventált öbölbe foglaljunk szállást, különben még a szálláshoz jutást is pluszban meg kell oldani. Én az M'Pai Bay-ben található Bonsai Hostelben szálltam meg, ami fél perc sétára van a tengerparttól, nem járnak oda emberek percenként, nincs zsúfoltság, nem megy senki a másik agyára.
Persze aki éjszakába nyúlóan társasági életet szeretne élni, ismerkedni, beszélgetni, táncolni, ő is megtalálja a számítását. Az egyik vendéglátóhely például most ünnepelte fennállásának 5. születésnapját, úgyhogy a sziget népe egy emberként sereglett a bárpultokhoz és a rögtönzött tábortűz köré.
Hajnalig szólt a reggae és marihuána felhőbe burkolózott a kambodzsai éjszaka.
Néhány nap alatt ezen a rövid tengerparti szakaszon szinte mindenki személyes ismerőssé lesz, így gyakorlatilag mindenkitől egyenként el kell köszönni.
Szerettem ezt a helyet, és kicsit irigylem is az itt maradtakat és az újonnan érkezőket. Engem viszont új élmények és új találkozások vártak Kampot városában.
Tehát innen, a Sihanouk király nevét viselő településről indulnak a kompjáratok az ország két legismertebb szigetére, Koh Rong-ra, valamint kisebb testvérére, Koh Rong Sanloem-re. Előbbi köztudottan a party sziget, utóbbit inkább a kikapcsolódni vágyók választják, azok, akik szeretnének eltűnni pár napra (hétre, hónapra) a világ elől. Ahol nem számít az idő, nem számít milyen nap van, hétköznap vagy hétvége, ahol a legfontosabb kérdés, hogy melyik strandra menjek, hogy ananász vagy mangó shake-et igyak. Így teltek a napok Koh Rong Sanloem szigetén, ahol négy éjszakát töltöttem.
A sziget főutcája:
Bizonyára felmerül valakiben, hogy miért csak ennyi időt töltöttem itt, miért nem maradtam tovább a szigeten. Valószínűleg azért, mert a nyughatatlan természetem továbbutazásra csábított, hogy még többet lássak ebből a csodaszép országból. Így is egy nappal meghosszabbítottam az itt tartózkodásom idejét. Utólag bevallom, még néhány napot szívesen maradtam volna a sziget fehér homokos tengerpartján. Őszintén felteszem a kérdést: kinek nem hiányozna néhány nap lazítás egy Isten háta mögötti földi paradicsomban?
És hogy mit lehet csinálni a 'semmittevésen' kívül Koh Rong Sanloem-en? Például sznorkelezni, azaz felszíni búvárkodni. Én is befizettem egy egynapos kirándulásra, amelynek keretében áthajóztunk a sziget nyugati oldalára. Itt korallzátonyok és színes vízi élővilág vártak ránk. Miután a part közelében lehorgonyoztunk, felvettük a búvármaszkot és irány a tenger. Kis hiba, az én maszkom sehogy sem passzolt a fejemre. Akármennyit is szorítottam a pánton, 10-15 másodpercnyi nézelődés után telement vízzel az orrom, így az élvezeti értéke nálam nem rúgott az egekbe. Viszont örültem annak, hogy a többi útitárs páratlan élményről számolt be. Két sznorkelezés között kikötöttünk egy kevesek által lakott, festői részén a szigetnek, ahol volt időnk beszélgetni, úszni, lazítani. A hajónkon vártuk be a naplementét, amelyben azóta sem győzöm nap mint nap gyönyörködni.
Ilyen nyomorúságban telt el egy nap a szigeten.
Másnap jógáztam a tengerparton. Az egyik vendéglátóhely, ahol gyakran megfordultam, alkalmazott egy skót jóga oktató lányt - ő Kiki -, aki naponta kétszer tartott órát a strandon. Nagy merészen, az én kötött izmaimmal bejelentkeztem egy reggeli órára. Nem kell ecsetelnem, hogy 10 perc alatt teljesen levert a víz, a foglalkozás végére teljesen kipurcantam - de megérte. Másnap nem tudtam ellenállni egy újabb alkalomnak sem. Ezúttal volt benne egy kis 'könnyítés': a 'beer yoga' alatt a mozdulatsorok egy üveg sör szájhoz emelésével végződtek...
Magának a szigetnek amúgy több kiemelt strandja van: Saracen Bay, M'Pai Bay, Sunset Bay, Lazy Beach. A kompok nem szállítják mindegyik parthoz a szállóvendégeket, ezért ügyelni kell arra, hogy valamely frekventált öbölbe foglaljunk szállást, különben még a szálláshoz jutást is pluszban meg kell oldani. Én az M'Pai Bay-ben található Bonsai Hostelben szálltam meg, ami fél perc sétára van a tengerparttól, nem járnak oda emberek percenként, nincs zsúfoltság, nem megy senki a másik agyára.
Persze aki éjszakába nyúlóan társasági életet szeretne élni, ismerkedni, beszélgetni, táncolni, ő is megtalálja a számítását. Az egyik vendéglátóhely például most ünnepelte fennállásának 5. születésnapját, úgyhogy a sziget népe egy emberként sereglett a bárpultokhoz és a rögtönzött tábortűz köré.
Hajnalig szólt a reggae és marihuána felhőbe burkolózott a kambodzsai éjszaka.
Néhány nap alatt ezen a rövid tengerparti szakaszon szinte mindenki személyes ismerőssé lesz, így gyakorlatilag mindenkitől egyenként el kell köszönni.
Szerettem ezt a helyet, és kicsit irigylem is az itt maradtakat és az újonnan érkezőket. Engem viszont új élmények és új találkozások vártak Kampot városában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése