Utazásom a Távol-Keleten. Kambodzsa, Siem Reap - Angkor.

Ha valaki először hall Kambodzsa felől, valami misztikus, ősi világ képe lebeghet a szeme előtt. Talán egy letűnt világ homályos képe, egy ősi, erős vallásossággal átitatott magas kultúra. Ha azt mondom Angkor, egészen biztosan varázsszóként hangzik még a laikus számára is. Az UNESCO Világörökségi helyszín, amely az ország jelképe, Kambodzsa zászlajában is megjelenik. 
Angkorba a Tonle-tó északi csücske felett elhelyezkedő százezres városból, Siem Reap-ből lehet eljutni. Itt lehet megvásárolni az egy, két vagy három napra szóló jegyet - attól függően, hogy a hatalmas területen elterülő komplexumból mennyit szeretnénk látni. Én végül úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, és nem vagyok időkorláthoz kötve, kihasználom a lehetőséget arra, hogy a lehető legtöbbet lássak az ősi civilizáció fantasztikus alkotásaiból. 

Siem Reap 

Phnom Penh-ből 5 és fél órás buszozást követően érkeztem a száznegyvenezres városba, Siem Reap-be (ejtsd: Sziemrip). A délutáni városnéző séta keretében felkerestem a Wat Bo, illetve a Preah Prohm Rath buddhista templomegyütteseket, az egyikben imaóra volt, a másikban éppen angol nyelvi órát tartottak gyerekeknek a szerzetesek. 

 A város az Angkort  éves szinten felkereső több mint egymillió látogató miatt tele van élettel, új építésű szállodákkal, vendéglátóhelyek százával. A turisták számára kihagyhatatlan hely a Pub Street, ahol gyakorlatilag a világ minden gasztro kultúrája képviselteti magát. Na jó, nem, magyar konyha tudtommal nem működik itt. Mindenesetre az ital- és ételválaszték bőséges, az árak jobbára a tehetősebb látogatókhoz vannak igazítva. Én nyilván nem itt étkeztem, mert innen pár utcára féláron is megkaptam ugyanazt a minőséget. Aztán ha úgy kívánjuk, egy kambodzsai pankráció bemutatón is részt vehetünk. Sőt, vacsora előtt egy kellemes masszázsra is befekhetünk valamelyik szalon nyitott teraszára (egy láb-/nyak masszázs 2 USD). Engem egy halmasszázsra is rávettek, bár nehezen álltam kötélnek. Egy nagy, aranyhalakkal teli medencébe kellett belelógatni a lábaimat, hogy aztán az uszonyosok rögtön rávessék magukat és elkezdjék csipegetni, vagyis megtisztitani a külső hámfelülettől a bőrömet. Itt amúgy sincs idő aprólékos tisztálkodásra. 

Angkor  

Alkalmi sofőröm, aki a buszpályaudvarról a hostelbe vitt, azonnal felajánlotta, hogy a másnapi túrára is társamul szegődik. Angkorban állítólag igen látványos a napfelkelte, ezért rögtön egy korai indulást beszéltünk meg, hogy időben kiérjünk a helyszínre. Ne képzeljük, hogy én vagyok az egyetlen hibbant, aki ezért felkel hajnalban, ugyanis százak, ezrek gondolkodnak ugyanígy. És amíg Angkor felett még a hajnali sötétség dereng, a turisták már ott tolonganak a tóparton, várva a pillanatot, hogy az aranysárga napkorongról az első szenzációs fotókat elkészítsék. De erre nincs lehetőségük, a nap ugyanis egy jó órával később jelenik meg a horizonton, mint a hivatalos napfelkelte pontos ideje, az égboltot azonban így is színesre festi Angkor felett. 

Angkor Wat nem csupán a valaha épített legnagyobb Khmer templom, de a világ legnagyobb vallási épületegyüttese is egyben. A 12. század első felében, II. Suryavarman idején, az egyik hindu főisten, Vishnu tiszteletére építettek. 
A templomhoz jelenleg egy ideiglenes jelleggel kialakított ponton hídon keresztül lehet bejutni, mert a régi híd restaurálás alatt áll. Miután átjutunk az első kapun, szemünk elé tárul Angkor Wat látványos, 5 tornyú piramisszerű sziluettje. Az egyik oldali meredek lépcsősoron fel lehet kapaszkodni az épületre, majd körbesétálva a folyosókon bejárhatjuk az egyes helyiségeket. A tornyokból kiváló panoráma nyílik a végtelennek tűnő vallási komplexumra. 

Angkor Watból egyenes út, annak végében pedig egy híd vezet át minket Angkor Thomba. A híd bal és jobb oldalán a nagát, azaz a hétfejű kígyót tartó istenek láthatók, balról a jók, jobbról pedig a démonok, melyek grimaszt vágnak.
Angkor Thom minden bizonnyal a Khmer Birodalom fővárosa volt a 17. századig. VII. Jayavarman építtette a 12. században, területe nem kevesebb mint 9 hektár, falait vizesárok veszi körül. A négy égtáj irányában egy-egy kapu találhat, rajtuk keresztül lehetett ki- és befele közlekedni. 
Angkor Watból a díszes Déli-kapun keresztül lehet bejutni a városba. A kapu feletti négy arc a négy égtáj felé fordul, a bejáratot elefántok vigyázzák. 

 Angkor Thom legismertebb és legjelentósebb temploma a birodalom állami szentélye is volt egyben. Ez Bayon, amely több a hindu és a buddhista vallás elemeit és szimbólumait egyaránt magán hordozza. Erre a lenyűgöző építményre legalább másfél órát szántam, minimum ennyi időt vesz igénybe végigjárni. A templom kétszintes galériáin hosszú folyosók vezetnek keresztül, ahol kedvünkre sétálgathatunk, miközben rácsodálkozhatunk a szebbnél szebb domborművekre, faragásokra, az épületek különleges alkotóelemeire. 

A Bayontól pár perces séta után következik Baphuon, valamiért ez lett az összes közül a kedvencem. Az úton előttem haladt két kínai lány, az egyikre lesből rátámadt egy majom. Persze nem kell rögtön véres jelenetre gondolni, 'csak' a szoknyájába kapaszkodott bele, hátulról, kis híján letépve róla a lenge ruhadarabot. Végül a szoknya néhány kisebb anyaghiányossággal együtt a lányon maradt. Hasonló a következő napon is megtörtént, akkor szintén egy kínai csoportnál álltak lesben az 'aranyos' emlősök. Az egyik kínai turistát a majmok olyannyira halálra rémisztették, hogy futtában elesett a saját lábában, és feltörölte az egyik templom udvarát. 
A Baphuonhoz egy csodálatos hosszú, kikövezett sétány vezet, amit egy kisebb pavilon szakít meg. A templom érdekessége a fekvő buddha alakját kirajzoló nyugati fal. Itt találkoztam Marcsival, a Thaiföldön élő magyar idegenvezetővel és kis magyar csoportjával, akik évek óta együtt utazzák be Ázsia legszebb tájait. Nagyon megörültünk egymásnak, később este Marcsival egyik kedvenc Siem Reap-I étterme teraszán volt időnk hosszabban is beszélgetni. 

A kijelölt ösvény a Phimeanakas Királyi Palotához vezet, melyet állítólag a 11. századtól egészen a 16. századig használtak az uralkodók. Az épületegyüttesnek világi és vallási funkciója is volt. Mellette egy nagyobb és egy kisebb vízzel teli medencét alakítottak ki, melyeket a fürdésen kívül valószínűleg különböző vízi sportokra is használtak. A Phimeanakas Palotától egyenes út vezet a Leprás király teraszához, illetve az Elefántok teraszához. Mindkettőn gyönyörű, részleteiben is szépen fennmaradt domborművek láthatók. 

Előző nap privát vezetőmmel úgy egyeztünk meg, hogy egész nap velem lesz, tehát napfelkeltétől naplementéig. Ez nála annyit jelentett, hogy délután 3 óráig szeretett volna dolgozni, utána bevállalt egy másik fuvart a városban. Végül kompromisszumot kötve megegyeztünk hogy még három helyszínre elvisz, és aztán visszavisz a városba. Aztán a dolgok máshogy alakultak. 
Neak Pean temploma egy hatalmas tó kellős közepén fekszik, egy szigeten. A templomot öt vízzel teli medence veszi körül, négy a különböző égtáj irányában, egy pedig azon a helyen, ahol maga a szentély emelkedik. A négy medence a négy természeti elem - a víz, a tűz, a föld és a levegő - jelképe, mindegyiket a hozzá tartozó szimbolikus állat vigyázza. Neak Pean medencéinek csodatevő erőt tulajdonítottak, mindenki annak a medencének vízében mosakodott meg, amelyikben betegségének gyógyulását megtalálni vélték. Ezeknél a medencéknél találkoztam Fannival és Zsófival, akik jól megérdemelt szabadságukat töltik Délkelet-Ázsiában. Nem csak utazni, de főzni is szeretnek. Aktuális ötleteik és receptjeik után érdemes felkeresni Zsófi blog oldalát. 
Mivel a lányok Angkorban maradtak naplementéig, megbeszéltük, hogy velük utazom vissza a városba, így a sofőrömet elengedtem, hadd menjen útjára. 

Még mindig volt mit megtekinteni ma. Másnak talán már sok lenne a rengeteg templomból és a kőrengetegből, de mindegyik más és más, engem pedig lenyűgöznek az egymásra hordott több mázsányi kövek, és a technológia ahogy monstrumokat a hegyekből lehozták, folyóra rakták és elefántok segítségével elszállították. Lenyűgözőek pl. a templomok alapjául szolgáló lávakövek, amelyek bordó - vöröses színben izzanak, ha a nap a megfelelő szögben esik rájuk. A külső pedig általában homokkő. Vannak építmények, melyeket jobbára téglából emeltek. Tehát minden templom valamitől különleges, ezért nem sajnáltam rászánni a három napos belépőt Angkorra. 

Ta Phrom, azaz Brahma isten ősatyja. A templom, amely a maga vad kinézetével, fákkal benőtt falaival megannyi látogatót vonz, tulajdonképpen kötelező látnivaló Angkorban. Azt mondják, ezt az egy templomot szándékosan hagyták meg úgy, ahogy ma is látható. Nyilván történtek az elmúlt 150 év kutatási és feltárási munkálatai során tereprendezések, mindenesetre zsúfolásig tele van látogatókkal, ami a relatív kis területe miatt eléggé zavaró is. A templom hírét nem kevéssé gyarapította, hogy Angelina Jolie Tomb Raider c. filmje is itt játszódik. 

Nagyon sokan keresik fel Phnom Bakheng hegyét és a rajta emelt templomot egy valami miatt, mert innen a legszebb a naplemente Angkorban. Nos, gondoltam, ha már ennyire népszerű, biztosan időben oda kell érkezni a helyszínre, hiszen a napi több ezer turista közül nem kevés csak ezért választja az ún. Naplemente túrát. Nem bíztam semmit a véletlenre, másfél órával korábban már a templom lábánál álltam, ahol megtudtam azt is, hogy mindössze 300 embert engednek fel a hegyre biztonsági okokból. Rajtam kívül akkor még csak kb. húszan voltak, így könnyedén megtaláltam a számomra legkedvesebb helyet, ahonnan biztos voltam benne, hogy fogok majd lőni néhány egészen kiváló fényképet. Fél 6 körül már egészen sokan összesűrűsödtek a párkányon. Voltak akik összevesztek, egymást licitálva felül az intoleranciában, hogy nem engedik a legjobb helyeken fényképezkedni a másikat. Maga a naplemente látványa messze elmaradt a várakozástól, mert a messzeségben a szmog idő előtt elnyelte a napkorongot. Azért egy-két szép képet így is sikerült készítenem.

Másnap reggel nem a tegnapi vezetőm várt, hanem az egyik barátja, mert a kolléga arra hivatkozott, hogy elromlott a motorja és le kellett adni javitasra. Annyira nem bántam a cserét, mert az új sofőröm sokkal informatívabb volt, még ha nem is volt idegenvezető. Mindenhová elkísért, mondott pár érdekességet a helyszínről, vagy éppen az országról, a kambodzsaiak életéről. Ami ennyi itt elöltöltött idő után is látszik, hogy nem fenékig tejfel. Az emberek roppant barátságosak, rosszindulatnak nem látom a jelét, egyedül talán azt lehet megemliteni, hogy aki a szolgáltatásban dolgozik, igyekszik minél nagyobb haszont leakasztani a turistákból, hiszen szabott árak a privát tuk-tukosok között például nincsenek, annyit kérnek amennyit akarnak, vagy elfogadom vagy nem. Ha nem, akkor még mindig lehet alkudni. Más a helyzet a PassApp vagy a Grab alkalmazások által foglalt járatokon, mert ott előre tudom hogy mennyi lesz a tarifa - ez általában olcsóbb mint a privát sofőrök esetében. 
A kambodzsai emberek félnek, mert nem szabadok. Gyakorlatilag ugyanazok vannak hatalmon, akik 40-45 évvel ezelőtt a Vörös Khmer idején is vezető pozícióban voltak. Az ellenzéket félreállították, aki nem ért egyet a kormánnyal, azt bebörtönzik, rejtélyes módon eltűnik, rosszabb esetben kivégzik. Szinte mindenki, aki az itteni körülményekről mesélt, elmondja, hogy az elégedetlenségről nem is szabad beszélni, újság nem írhat róla. Vajon mikor szabadul fel ez a szép ország? 

De kanyarodjunk vissza a mai Angkor túrához. Ez alkalommal a Roluos csoporthoz látogattam, ami gyakorlatilag három helyszínt takar: Preah Ko, Bakong és Lolei. Mind régebbiek Angkor Watnál, a 9. században építették őket. 

Preah Ko temploma egy négyzet alakú téren fekszik, középen hat toronnyal, melyek bejárati oldalai mind ősrégi írásokat rejtenek. Különlegessége, hogy tisztán téglából épült. Három lépcsősorával Siva három bikája néz farkasszemet, ezért is nevezik a komplexumot A Szent Bika Templomának. 

A Siva tiszteletére épített Bakong az első templom-hegy Angkorban. Tekintélyes területének közepén egy többszintes piramisszerű építmény áll, középen Angkor Wat stílusában épült toronnyal, ahonnan kiváló rálátás adódik a körülötte elhelyezkedő nyolc kisebb toronyra.

Bár mai környezete egyáltalán nem mutatja, Lolei egy mesterséges szigeten felépült templom volt. A sziget ma tulajdonképpen egy 80m x 90m területű terasz. A szentély, melynek négy téglából épült tornya van, jelenleg restaurálás alatt áll, nem is nagyon lehet megközelíteni. Én is csak tisztes távolból tudtam készíteni róla néhány fényképet.

Délután egy helyi cég által szervezett programon vettem részt: ez a Floating Village Tour, ami a következőket takarja. Siem Reap-tőle kb. 15 km-re a Tonle-tóhoz közel, fekszik egy település, Kampong Phluk, ahol a házakat bambuszlábakra építették, és amelyet esős évszakban csak csónakkal lehet megközelíteni. A kirándulás célja, hogy bemutassa, hogyan, s milyen körülmények között élnek a faluban élők. Ez valójában azt jelenti, hogy egy összetákolt, rozoga kis húsz személyes hajóval beúszunk a faluig. Itt kiköt a hajó, s mivel most éppen nem nedves évszak van, száraz lábon tehetünk egy sétát a faluban és benézhetünk a házak ajtaján, amely mögött idős emberek és gyermekek húzódnak meg. Néhány gyerek a cölöpök között játszadozik, mások viszont egy nemzetközi segélyalap támogatásával létrejött kisiskola padjait koptatják. Amikor odaléptünk hozzájuk, hirtelen megtanultak angolul és egy emberként kérdezték tőlünk, hogy 'Where are you from?' Amikor visszakérdeztünk valamit, sajnos egy sem tudott válaszolni. Nyilván nem is angolul kell először megtanulniuk, az viszont mindenesetre érezhető volt, hogy a program célja, hogy némi adományt - akár édesség, akár néhány dollár formájában - ott hagyjanak a turisták a gyerekeknél. Vagy éppen annál az 5-6 asszonynál, akik azonnal letámadtak pénzbeli támogatást kicsikarva a kormányzati támogatással létrejött másik helyi iskola szponzorálására. Nem értem, hogy ha a kormány megépítette az iskolát, hogy nincs pénze néhány tankönyvre a gyerekeknek. Itt, a szigeten ugyanis teljesen ingyenes az oktatás az ország más részeivel ellentétben. Kicsit zavaró volt, hogy még arra sem volt időm hogy körülnézzek, hol is vagyok, már rámtapadt  az asszony és hosszú perceken keresztül nem tagitott mellőlem, azonnal adjak pénzt a könyvekre. Lehet, normális esetben simán otthagyok pár dollárt, de mivel annyira erősen nyomult, már csak azért sem kerültem támogató kedvembe. Amúgy lépten-nyomon adok egy-két dollárt a helyieknek, amikor látom, hogy na, ők igencsak rászorulnak. Mondjuk ilyen tekintetben a lakosság 90 %-a ebbe a kategóriába esne. 

A vízállás oly alacsony most a száraz hónapokban, hogy sokszor szinte megfeneklettünk. A mellettünk elhaladó másik hajó pedig úgy felkavarta a csatornameder alját, hogy a sáros víz beterítette a 'rossz' oldalon ülőket.
Amiért mégis élvezetes volt kirándulás, az a csodálatos naplemente látványa.
Kampong Phluk-ról kihajóztunk ugyanis a nyílt vizekre, a Tonle-tó (Tonle Sap) végtelennek tűnő messzeségébe. Persze nem távolodtunk el annyira, csak éppen egy közeli úszó büféig utaztunk, ami egyben krokodil telep is egyben. Itt nevelik egészen kis koruktól fogva a hüllőket. A kifejlett, néha több méteres példányokat szinte hetente, kéthetente vagy havonta leöldösik, bőrükből mint tudjuk, kiváló minőségű táskákat, pénztárcákat, csizmákat készítenek. Néhány áru ki is volt állítva bemutató gyanánt a telep egyik szobájában. Az úszó büfének három szintje volt. A középsőn függőágyakon lehetett kedvünkre pihenni, míg a legfelső emeletről a legcsodálatosabb volt a kilátás. Innen fotóztam a naplementét.

Angkorból sosem elég, mondanám hangzatosan, de azért ez megsincs így, de utolsó Siem Reap-i napomon is elmentem egy Angkor túrára, ahol az élményeket másokkal is megosztottam, hiszen ez is szervezett kirándulás volt. Jöttek kínaiak, japánok,  volt egy brazil és egy amerikai lány, valamint két osztrák úr is csatlakozott. A szervezett túra azt is jelenti, hogy velünk tart egy helyi idegenvezető, aki mesél a helyszínekről, elmondja a templomokkal kapcsolatos tudnivalókat és esetleg hozzátesz néhány apró adalékot vagy személyes véleményt. A három nap alatt sok idegenvezetőt hallottam beszélni, miközben látogattam a különböző helyszíneket és mindig füleltem, hogy elkapjak egy-két érdekes részletet. Nos, a valószínűleg több száz alkalmazott közül mi pont megkaptuk azt az egyet, aki egyfelől annyira törte az angolt, hogy a mondanivalójának csupán 40-50 %-át értettük meg, másfelől legtöbb tájékoztatása arra irányult, hogy hány percünk van megtekinteni egy-egy épületet. 

Nagyjából ennyi erővel magamnak is megszervezhettem volna a napi programot és még az idővel is magam gazdálkodhattam volna. De nem méltatlankodom, mert örültem a túrának, örültem neki, hogy sokat beszélgettem idegen nyelvet útközben. 

A program első helyszíne a Kelet-Baray csoport  egyik temploma, Pre Rup, amely Rajendravarman király székhelye volt. A 10. században emelt épületegyüttes építőanyagai a tégla, a homokkő és a laterit voltak. 

A Pre Rup után alig pár perc buszozás után már meg is érkeztünk a második helyszínre. Ez a Keleti Mebon, egy valaha víztározó rendszerrel körbevett hatalmas területű épületegyüttes, ahol ma körös-körül rizsföldek vannak. A többi templomhoz hasonlóan itt is szerepel egy fő torony a négyzetes tér közepén, körötte négy kisebb. Az első helyszín, ahol a teraszon álló elefántok ormányai nincsenek letörve, teljes épségben láthatók. 

Észak-Kelet Angkor egyik emblematikus helyszíne Ta Som, melyet a 12-13. század fordulóján építettek. Keleti és nyugati bejárata felett egyaránt egy-egy torony, mindegyiken a négy égtáj irányába forduló arc látható. Ta Som egy kisebb területű templom, melyet az idő talán jobban megviselt másoknál, ellenben sok szép domborműve még most is a legszebbek közé emelik. 

Preah Khan: VII. Jayavarman leghatalmasabb műve, amely a maga korában buddhista egyetemi központ volt, több mint 1000 oktatóval. Állítólag egy csata helyszínén épült fel, ahol a csamok királya is életét vesztette. 

Kirándulásunk utolsó állomása, Angkor egyik legvonzóbb, legromantikusabb temploma, Banteay Srei. Ehhez azonban egy kicsit távolabb kellett utazni, ugyanis Angkor központtól mintegy 20-25 km-re északra található, meglehetősen rossz minőségű úton mintegy 35 perc alatt értünk oda. Nevének jelentése: 'A nők szentélye' . A többi Angkor-templomból eltérően nem volt királyi szentély. Mégis úgy szokták emlegetni, mint a 'Khmer művészet gyöngyszeme', mert olyan részletgazdag faragások, dekorációk és domborművek láthatók, amelyek még különlegesebbé teszik a templomot. A délutáni fény játéka pedig olyan lenyűgöző színben láttatja az épületeket, hogy nem győzzük készíteni a fényképeket. 

A tartalmas nap végén azért jól esett a hostel melletti kiváló étteremben elfogyasztani egy  tipikusan helyi étkes, a Lok-Lakot, amit általában apró marhahús szeletekből készítenek, és zöldséggel, rizzsel vagy sült krumplival, valamint tükörtojással tálalnak. 

Siem Reap-ból a reggeli órákban továbbutaztam Battambangba, egy kellemes hangulatú, 170.000 lakosú városba. 

Itt két nap alatt kétszer fordult alám a bokám egy-egy rossz mozdulat következtében, így valószínűleg most egy beszakadt bokaszalaggal vagyok. De erről majd a következő részben mesélek.